zuhanás
2010 október 10. | Szerző: Pepper |
A szakadék úgy működik….hogy egyszer csak ott találod magad a szélén.Riadtan nézel körbe,visszafelé is…..persze,lépni is kéne….de mégsem érted,hogyan kerültél oda.Mikor fordultál rossz irányba?Melyik tábla volt félreérthető….miért kellett neked a sáros út,a rövidebb,a hosszabb,a kanyargósabb?Egyáltalán miért vannak olyan utak,amik a szakadék felé vezetnek…vagy ott végződnek?
A szakadék szélén állsz,úgy gondolod….nem csak te…pedig tévedsz.Ez a te szakadékod,itt egyedül neked lehet leugranod.A többiek,akik ,mintha veled,körülötted élnének….csak a sajátjukkal lennének elfoglalva.Nem hallanak és nem is látnak.Nem látják,hogy milyen nehéz ott állnod….nem is értik,hogy mit keresel ott.Egyedül vagy…..mindig egyedül….
De ez a döntés legalább a tied….a te szakadékod,a te ugrásod….ha úgy döntesz,hogy leugrassz,útközben nem gondolhatod meg magad….a zuhanás és a fájdalmas megérkezés is a tiéd lesz majd.
Akkor mindenki felfigyel majd egy pillanatra…megőrültél?…ugyan mi bajod volt?….
Volt szép házad,rendes férjed,gyönyörű fiad….mit akarsz mééééég?
Nem kell szép ház!….a férj nem elég,ha rendes!….és a gyerek nem lehet a társam,a vágyaim tárgya!
Jaj Istenem,annyira fááááj!Annyira akarom,hogy sikerüljön,hogy azt öleljem és azt csókoljam…..Nem birok többször csalódni!El akarok veszni ebben az érzelmi túlfűtöttségben….csak egyszer,csak egyetlen egyszer,hogy feloldjam magamban a szoritást…
Azt hiszem ez éppen a zuhanás állapota lehet.
Vár engem valaki ott lenn?Úton van már a Királyfi?…küldjek SMS-t,hogy leugrottam!…kapjon el,akinek kellenék?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Megdöbbentem, hogy az ugrásról írsz, mert pont erről gondolkodtam ma délután…. Szeretnék valami szépet írni Neked…, de nem tudok, mert már én is csak ürességet érzek…, már nincsenek álmaim és vágyaim, mert mindig csalódás és fájdalom a vége…! Szóval ha vígasztal, nem vagy egyedül, pontosan tudom miről írsz…, tudom, hogy milyen az, amikor már tényleg nagyon fáj :(. Pepper, minden sorodat átérzem…, de gondolj arra, hogy “Amikor olyan messze mentél, hogy úgy érzed képtelen lennél még egy lépést megtenni, csak fele olyan messzire jutottál, mint amennyire valójában képes vagy…”! Ölellek: Broken
u.i.: “annyira fááááj!Annyira akarom,hogy sikerüljön,hogy azt öleljem és azt csókoljam…..Nem birok többször csalódni!” – ezt a pár mondatot akár én is írhattam volna… 🙁
Tetszik ez a bejegyzés! Sok-sok hasonló sorsú nő írhatná. Remélem megtalálod azt, amit keresel. Keress tovább!