…Ima…

2010 augusztus 15. | Szerző: Pepper |

 Tegnap este végső elkeseredésemben új bejegyzést irtam….amit nem mentettem el. Utólag azt kell mondjam,hogy ennek nagyon örülök,mert bár azt mondtam,hogy ez a blog egy olyan “hely” lesz,ahol végképp őszinte leszek,de talán a totális “őrület” határán nem biztos,hogy egyáltalán irnom kellene….

Tegnap….éppenséggel gátakat,mit gátakat!…HEGYEKET!…kértem a JÓ Istentől, mert őrült szenvedélyemben mindenen átgázolnék,ha nem volnék még éppen a hülyeség határának innenső oldalán.Soha nem képzeltem,hogy a “kémia” ilyen szinten tud “dolgozni” a zsigereimben.Minden irányba Tilos táblákat akarok!Olyan magas hegyeket,amikre ha fel is jutnék….nem gyenge akaratommal….ott fulladjak meg a tetején!

Józannak kell maradnom,bármi legyen az ára!Még ha az “őrület” is!

Most amikor végre lenyugodtam,nem bánkódok már Vasember után,nem épitek légvárakat meg nem valósitható képzelgésekből,..és nem létező érzésekből sem.

Most valaki figyel rám….kényeztet a tekintetével,simogat minden szavával és olyan tiszta érzésekkel közelit,amit nagyon ritkán tapasztalhatunk meg.Rengeteg intelligenciával,óvatos és kis lépésekkel nyitogatja a kiskapukat a felém vezető kacskaringós uton……..és vár.Minden kapuban áll egy keveset,amig ott azon a szinten is megszokom a jelenlétét,amig egyszerre mondjuk ki a gondolatokat….aztán csendben megint lép egyet…

Én pedig őrült musztángként rángatózom minden egyes szoritására.Bármerre nézek keritést épit körém….mebzaboláz,magába olvaszt….és végül elcsendesit.Bárányként legelészek “szivének zöljén”….mindent elfogadok.Minden pont olyan,amire vágyok. Minden sóhajtásommal magamba szivom őt,minden pillanatban kattog a fényképező gép az agyamban,….már albumot készithetnék “pillanatokból”.

Gyomromban újra a szoritó érzés…Szeretem ezt az érzést!..még ha  fáj is…

De mégis,mindennek ellenére….Ő is csak egy név lesz a listámon…és a “miért nem?” cimű széljegyzettel már kész vagyok,oda is irhatnám,csak….nem biztos még,hogy egyedül is elbirom ezt dönteni…..mármint,hogy oda irjam-e.

Lassan elég önzővé válok,ahhoz,hogy elkezdjek egy másik listát is irni….”Megérte!” cimmel!…mert Ő a lehető legédesebb és igy aztán a lehető legtiltottab gyümölcs számomra…