open road!

2010 július 27. | Szerző: Pepper

 Olvasgattam a blogokat,és rájöttem,hogy szinte mind ugyanarról szól.Van aki még előtte van,van aki éppen most szenvedi el és sokan,leginkább ők vannak a legtöbben már túl vannak “rajta”.Azon a leirhatatlan és egy szóval megfogalmazhatatlan érzésen ami megszéditett minket,amit a lábunk ujjától a fejünk búbjáig átérzünk. Olvasgatjuk egymás szavakká vált szerelmeit,tettekre ösztönözzük az elvágyódót,irányt mutatunk az eltévedtnek,együtt érzünk a csalódottal,és vigasztalva támogatjuk az összetört lelkeket.

Emberek vagyunk,családok sorsával a kezünkben.

Férfiak és nők vagyunk,…saját sorsunkkal a kezünkben.

Élhetünk csendben,meghajolva,félresöpörve fel-.feltörő vágyainkat,vagy élhetünk furcsa fénnyel a szemünkben,Mona Lisa mosolyával az arcunkon,édes titkainkat dédelgetve.

Magunkban találhatjuk meg a legnagyobb szabadságot,aminek nem vet gátat sem kötelesség,sem társadalmi normák,sem lelkiismeret.

Éld hát az életed!Ne hajts fejet,ne mondj le önmagadról!

Open road!

http://www.youtube.com/watch?v=aQC91K-IohQ

emlékezem…

2010 július 24. | Szerző: Pepper

 Azért másoltam ezt a videót ide,mert nem akarom elfelejteni Vasembert.

Még nem….és ez rá emlékeztet,mert ennél több nem is történt….:)….

…gondolkodtam…

2010 július 20. | Szerző: Pepper

 Most!…nem fáj semmi!Nem háborog sem ég,sem tenger,Béke van! 🙂          Neem,nem ittam semmit,teljesen józan vagyok,amúgy sem szoktam soha,tán ez is lehet a baj forrása.           

Tudatosan újra épitem az életem.

Első lépésként…szeretem a munkahelyemet,és megértem a főnökömet,akinek sajna egy rakás hülye között kell dolgoznia….köztük persze velem is,akinek már nincs több húzása a mai naptól indulóan.Megtanulok alkalmazkodni vezetőm mindennapi hangulatához,tegnap például nagyon-nagyon szomorú voltam,mer’ Ő is az volt,ma pedig kifejezetten mérges,délutánra már majdnem jobb kedvem lett,de aztán  megint hibázott valaki a hülyék közül egy orbitálisat,és ettől rögtön beborultunk agyilag,Ő is meg én is persze!De!… tudatositom magamban, hogy én csak egy alkalmazott vagyok…besorolásom K.IV….szerinte meg tökhülye! Nem baj…fő ,hogy van munkahely!

Második lépésben….örülök annak,hogy van egy szép nagy családi házunk,a bankkal közösen,amiből ő egyre nagyobb részt akar magának,de papiron még azé’ ott vagyok!Tartjuk is a kapcsolatot szorosan az én kedves bankommal,újabban már naponta hiv engem…igen!Bizony!Hiv,mer’ annyira akar engem,…mindenestül, hogy nem tud velem betelni.Minden alkalommal megkérdezi,hogy miko’ má’? …. én meg csak húzódozok,halogatok,kéretem magam…mer’ igaz ,hogy még egy napig sem voltam  munkanélkül,meg a Király is kidolgozza a belét amióta ismerem,de akkor sem tudunk a kurva fizetésünkből kijönni mostanában,mer’ a hitelünk frank,a fűtésünk gáz…látni meg szeretünk este is,sőt a fürdés is visszatérő kivánalom napi szinten mifelénk!Ergo…előbb a hitel,aztán egy,két számla,később megint néhány számla,és…egyszer csak lesz fizetés megint!Nem tudunk munkából megélni…és most megyek a szomszédba tojást kérni!

…és megint kő!…az a bizonyos terméskő,de most már nálunk!…halomban a lábam előtt,kiteritve,mint egy levadászott préda….mi legyen?….nézett rám Király kérdőn a kőre mutatva.Fantáziámnak se kellet több,meg is lódult rendesen.Hááát,akkor… ha már van kő,….legyen mondjuk kerti tó,….szélén körbe  terméskő, meg egyik végében sziklakert  :)…a tóban legyen aranyhal,partján békakirály..elvarázsolt természetesen,….és esténként hulljon rá egy csillag,ha ez még belefér!

Phűű!Hááát!Tavat akarsz?….nézett rám Király?De akko’ meg mi lesz a földdel,amit a mederből kiásunk?

Óóóó!Hát csinálj hegyet,rajta szerpentint,kisvasuttal,alaguttal,benne autópálya ….tetején meg tűzhányó,oldalán csendesen csordogáló lávával…ami a tóba folyik.Ha mán ott van!

…és közben rájöttem,hogy miért kell nekem vasember.Csak azért,mert nem olyan,mint a Király!…mindenki szóba jöhet,aki más mint a Király!…főleg ha szőke!

Ébredezem!….Csipkerózsi

…sebek és kövek…

2010 július 14. | Szerző: Pepper

 …tegnap varratszedésen voltam.Nem olyan nagy ügy….utólag …persze!…de amikor a bőrgyógyász figyelmeztetett egészen másképp gondoltam.

Városkámban egészségnapot tartottak,s mivel barátném nagyjából mindent beakart magán méretni,hagytam magam rábeszélni a jelenlétre.Gyerek légvárba ingyen ugrálhatott…..mi kell még? Menjünk! Mérjünk vérnyomást!…..mérjünk.Mérjünk vércukrot!….mérjünk.Mérjünk testzsirt!….háát,izé…na jó,mérjünk!           Bőrgyógyász, félreeső rendelőben egyedül árválkodott. Anyajegyszűrés feliratú ajtó mögött.Barátném széles mosollyal elindult felé,később ugyanazzal is tért vissza hozzám. Ergo: sima ügy! Nem volt tervbe….de csak bementem én is.Odatartottam…de csak a hátamat…mer’ hát nehogy má’ én???….ÉÉéés bakker…hát pont én!

Bőrgyógyász mondta kedvesen…ebből a kis feketéből,még nagy baj lehet,ha itt marad!…úgy deréktájt járhatott kis műszerével…/modjuk a feketékből már volt elég bajom eddig is/….Sebésznél kell kérni időpontot,előtte azonban bőrgyógyászati szakrendelőbe is,teljes átvilágitásra…folytatta még mindig mosolyogva.Gyerek két perc múlva ott állt előtte porosan,izzadtam…önként. De ő rendben van.

Úgy egy hete “műtöttek”.Mondta a sebész,hogy ne izguljak,mer’ ő ugyan fél  a szikétől, de viszont ért hozzá.Hát nem izgultam…nem is fájt,meg nem is semmi…mer’ ha nem fáj,akko’ a többi már nem számit.Aztán amikor lemásztam az ágyról,felöltöztem és kisétáltam az irodájába…már elég furcsán éreztem magam,láttam én hogy jár a szája,de egy szót sem hallottam belőle.Mondtam neki,hogy kérek egy pohár vizet,meg egy ágy is jó vóna….mer’ asszem el fogok ájulni ….és én szavatartó ember vagyok ám!Utolsó előtti pillanatban kaptam vizet gyomorba….szivbe ….és agyba is…aztán kis szünet következett.       

Valahogy csak hazajöttem,mert nem kerestettek.

Szövettanra még várnom kell heteket. Egyenlőre nem gondolkodom….csak várok csendesen.Kérek mindenkit aki megtisztel figyelmével és olvas engem,hogy menjen el szűrésre! Nem tart sokáig,nem fáj….de nagyon fontos!

Délután elmentem terméskövet nézegetni….nem   boltba,csak barátnémhoz,kitalálta hogy eladja az egész sziklakertjét növényekkel együtt.Kell-e? Alkalmi vétel….csak rá kell bólintanom,és később persze majd gondoznom…. Király meg majd megépiti ,mer’ ügyes. Én kitalálom mit kellene …ő, pedig  megvalósit, mer’ szereti ha én azt gondolom,hogy ő ügyes!                                                                                     Tökéletes házasság!  🙂

…ábrándozás…..mert kell ,ilyen vagyok,vagy csak most lettem ilyen.Nincs már kedvem hadakozni magammal…Járkálom magamban,benézek eldugott sarkokba,leporolok régi emlékeket….belelapozok megsárgult gondolatokba…de lelkem “sötét” oldalára nem lépek!Szenvedélyem bőröndben, visszatartott , csendes sóhajokkal,érzésekkel teli szekrényben elzárva,csókra várva ………alussza csipkerózsika álmát.

Még örzöm a tornyot…de sárkányom már fáradt..

elvonási tünetek!

2010 július 11. | Szerző: Pepper

Elvonási tünetek márpedig vannak!

Röpke két hónapnyi szerelmes évődés alatt sikerült 10 kg-tól megszabadulnom. Itt szeretném megragadni az alkalmat,hogy mindezt megköszönjem vasembernek, akinek ebben nem kis része volt és lévén nagy sportman ennek biztosan örülne!Én nem kevésbé, ugyanis most lett 3 új farmerom a szekrény mélyéről…. tán úgy hat évvel ezelőttről. Még nagyollom is az egyiket!  🙂

Az,hogy a két hónap alatt gyomrom nem volt nem kifejezés,csak valami üres gödör merengett a helyén,amibe ha néha bedobtam egy-két falat valamit, félnapig telve volt.
De ennek vége!Kiürült szervezetem kivánja a feltöltést! Nagyjából mindent,sósra édeset,édesre sósat! Ennem kell,állandó éhségérzettel létezem.Ez ment egy hétig,most megpróbálok tudatosan odafigyelni,hogy ne egyek folyamatosan.Hihetetlen,de csak a kaja jár az eszemben!
Kivéve persze,amikor leülök a gép elé.

Azt mondtam nem nagy ügy ez a vasember,de azaz igazság,hogy hiányzik. Hiányoznak a szavai,amiket úgy vártam minden nap. Még mindig naponta megnézem a képét….egy közösségi oldalon…,lekövetem a változásokat,az új képeket…ismerősöket,ami van. Ezen a képen annyira ,de annyira szexi. Hát hol találok én még egy ilyen csúnya ,vörös és észbontóan csinos pasit? Nem létszükséglet,hogy szeretőt keressek…csak vasember miatt vagyok ennyire “laza”.
Meg egyébként is úgy gondolom,hogy szeretőt tartani egyrészt intelligencia kérdése,másrészt nem mindenkinek van rá igénye.De akinek van és nem bánt vele sem embert,sem helyzetet nem rombol….hát tegye.Nehéz…hát persze,hogy nehéz.
Főleg,ha az ember lánya szerelmes lesz.De nem csak nagyjából,hanem pontosan be kell tartani azt a bizonyos határt,ahol józannak kell maradni,még akkor is ha legszivesebben világgá kürtölnénk boldogságunkat,vagy bánatunkat….és hát nyilván a  harmadik félnek is ilyennek kell lennie,mert megbizni csak abban lehet,aki agyilag is rendben van ezen a téren.

…összenézés…

2010 július 8. | Szerző: Pepper

 …csak egy pillanat volt,mégis nagyon elgondolkodtató…..

A munkahelyem egy szolgáltató cég,ahol az ügyfelek jönnek,mennek egész nap,mi pedig ügyeiket intézzük,bonyolitjuk és persze mosolygunk 🙂 .Nem nehéz engem megtalálni,ha valaki tudja mi a cég neve.

…szóval délelőtt csendben üldögéltem a helyemen,amikor felnéztem egy pillanatra és hirtelen megállt a szivem egy pillanatra….de legalábbis egy ütés tuti,hogy kimaradt… a régi új barátnő állt előttem,és…..összenéztünk….

Aki volt már ilyen helyzetben,azt tudja,hogy egy ilyen összenézésben mennyi minden benne lehet….amikor két vadász egy vad körül állva, szemüket csőre töltve néz egymásra!…vártam a lövést…de nem lőtt!Csak… nyomatékositotta egy húszéves tekintetével,hogy   ….Ő  van!

Nagyjából egy hete vélem magam múltidőnek vasember életében,legalábbis azóta nem is ir,és nem is láttam.Gyógyitgatom magam csokival,sütivel…és haladok is… ergo,nem volt ez olyan nagy ügy,pontosabban nem Ő volt a lényeg az egészben. Inkább maga a felsimerés,hogy valami nincs rendben velem,körülöttem.De azért az …összenézés…miatt mégiscsak jobban érzem magam.”Ügy” vagyok vasemberéknél, negyven évem ide vagy oda,megrezditettem a lécet a love storyban.Nem akarok én bántani senkit,…de tudom,hogy mit tudnék nyújtani egy 35 éves férfinak… minden szinten …és azért a negyven évemnek is jól esik,ha még aggódnak miattam!

első alkalommal

2010 július 7. | Szerző: Pepper

 …még nem döntöttem el,hogy miért akarok írni blogot…valahogy szükségem van arra,hogy egyedül lehessek egy kicsit a gondolataimmal….Hát igen!Sosem vagyok egyedül!Dolgozom egész nap,ha nem a cégnél akkor itthon.A cégnél…”szolgáltatok” itthon kiszolgálok…gyereket,férjet …és évek óta semmi különleges nem történik körülöttem,minden olyan “normális”…

De most mégis mintha változna…változnék. Nemrég betöltöttem a 40-et. Ez volt nagyjából az a pont,ahol megálltam egy pillanatra,és hosszú évek óta először, csak magamra és arra tudtam gondolni,hogy …bár mások szerint egy tizest simán letagadhatnék…mégis… öregszem.Neeem,nem testi értelemben kezdtem figyelni magam,hiszen azok a változások furcsa módon nem érdekelnek olyan szinten,mint a lelkemet szétzúzni készülő viharfelhők…és gyűlnek ám!

Ahogy “lenni szokott” 40 felé, megbolondult a nő!-mondta a normális felem és csak áll széttárt karokkal,s csak nézi,hogy ki ez a nő a tükörben.És valóban…nem is értem mi történik,….mi történt velem?….Nos,hát semmi csoda,csak megcsillant előttem a szerelem lehetősége…de mint UTÓLAG kiderült, csak a nap vakitott el…vagy valami hasonló!

Olyan de olyan régen volt már amikor ilyesmit éreztem,amikor egy férfi úgy nézett rám,mint Ő! Neeem,nem a nagy Ő,csak egy egészen kicsi ő,de mégis ott volt előttem,és hagyta,hogy én is úgy nézzek rá,mintha Ő lenne az!Te jó ég,mit csinálok?Te jó ég mit csináljak ezzel az érzéssel magamban?Annyira jó volt újra ezzel az érzéssel ébredni,létezni egész nap és álmodozni folyton,hogy mi lehetne!
Mi lehetne,ha…..de nem lett tovább.Kéthónapnyi szövevényes net levelezésen,és néha egymás figyelgetésén kivűl …ha összefutottunk…nem történt semmi.
Nem volt egy álom lovag…csúnya volt,bár alkatra kétségtelenül izmos és arányos,és legalább öt évvel fiatalabb …de nagyjából olyan volt nekem,mit egy kozmikus középpont….ami körül foroghattam két hónapig,és ami úgy vonzott magához,mint a mágnes.
Aztán lassan rájöttem,hogy mégsem kellek eléggé.Régi régi kapcsolata volt,ami egy időre megszakadt,és most újra kezdődött….én pedig feledésbe merültem ..feltételezem.

Most pedig állok magam előtt tétován és nem értem,mit akarok egyáltalán…van egy elviselhető életem…vannak rajta lyukak,vannak rajta foltok…de hordható.
Csak ez a furcsa változás ne lenne bennem,ami elindult…és úgy érzem,már nincs visszaút,tudom,hogy sokan irigyelnek a nyugodt,kiegyensúlyozott életemért,de én azt is tudom,hogy….nem vagyok a helyemen.
Miért akarok most hirtelen “szabad” lenni,miért kell szembesülnöm egykori lázadó énemmel,ami fiatalon voltam?Hiszen most kellene igazán lenyugodnom és már csak figyelnem kellene mások kalandozásait a szerelem körül,azokét akik még nem találtak társra.Szeretnek és engednek szeretni…miért nem elég?